Nem csak egy srác és nem csak egy érzés,

ő az,aki kell,ez többé már nem kérdés.

Nem csak egy szó és nem csak egy járék,

ő az,akire én száz évet is várnék.

Jó tanácsok végtelenje,és megértés mit nyújtok,

de hát mit vártok el tőlem,mikor álarc mögé bújtok?

Na mondjátok ... miből jöjjek rá,hogy értitek?

Ha a szívem mélyét tárom fel,ti két szóval megsértitek.

Egy gondolat hasít az égen,megvakít a fénye,

ha csak én maradok a világommal,akkor is megérte.

Egy újabb szál cigi,egy másik gondolat,

egy jelentéktelen dolog,de mégis fojtogat.

Hidd el,én olyan hálás vagyok a sorsnak,hogy minket összehozott 

és megmutatta a lényeget : vannak még igazi seggfejek.

Gyakran elég csak lenni valakivel. Nem kell,hogy megérintsen.

Még beszélni sem kell. Csak érezni,hogy nem vagy egyedül.

Egyre jobban,minden nappal,

harcol még a szív az aggyal.

Ne gondold,hogy a jövő a jelennél szebb legyen,

az ifjúkor tündérálmát nem pótolja semmi sem.

Majd,ha egykor álmaidnak rózsafátyla lehull,

akkor látod,hogy magában mennyi szépet rejt a múlt.

Onnan tudod,hogy szerelmes vagy,hogy nem akarsz elaludni,

mert végül is a valóság jobb az álmaidnál.

Mert imádom a szemed és kívánom a szád,

kicsinál kajak minden porcikád.

Titkon minden lány arról álmodik,ahogy a barátja azt mondja:

'A következő lány,akit szeretni fogok,a kislányunk lesz!'

Egy fiú kell,ki kicsit szexi,s ha nemet mondok mindig újrakezdi.

Nem mindig csak te lehetsz a hibás,

nyisd ki a szád és üvöltsd : 'Kapja be a világ!'

Ha egyszer fájni fog az élet,s a szemedbe bánat könnye ül,

ne sírj,mert a legszebb álom,mely sohasem teljesül.

Ha százfelé tép az élet,legalább százszor mondom el:

az én szívem nem törik,nem eladó és nem is olcsón vett hely.

Kamuztál,hazudtál,arról,hogy te szeretsz,

most meg rajtam nevetsz,hogy kidobtál kerek-perec.

De jobb,ha tudod,hogy egy marha vagy,

ha majd szarban leszel az én pofám lesz bizony marha nagy.

Kapcsolj ki mindent,fogjál el papírt,

írd le mit érzel,csak ne használ radírt!

Egy álom,mely mosolyogni tanított cselesen,

nem akarom elhinni,hogy nem volt igaz fele sem.

Leköpni egy embert,ki az utcán fázva fekszik,

lenézni,azt ki nem ugat,de bátor és cselekszik.

Nekem nem fekszik,de látom téged nem zavar,

ha ettől lennék hazafi,akkor baszd meg nem vagyok magyar!

Gyűlölöm,ha jössz,mert gyűlölöm,ha itt hagysz,

gyűlölöm,ha hozzám szólsz,gyűlölöm,ha hallgatsz!

Gyűlölök már mindent,gyűlölöm,hogy így van,

gyűlölöm,hogy a szívben mindig más van,mint az agyban!

Ki nem szenvedett,az csak félig élt,

ki nem csalódott,az nem remélt.

Ki nem sírt,az örülni tudott,

ki mindenkiben bízott,az nem gondolkozott.

Nem zavarom a boldogságod,nem könyörgöm,hogy szeress,

lesz még idő,mikor büszke szíved felkeres.

A látásod kitisztult,amint a szívedbe tekintesz.

Aki kifelé néz,álmodik.Aki befelé néz,fölébred.

Néha hiányzol,néha nem bírom,ha nem vagy velem.

Szükségem van a jelenlétedre,még ha nem is nézek rád.

Néha ellöklek,mert félek.

Megijedek tőled,pedig nem bántasz.

Néha futnék veled akármeddig,akárhová ... csakhogy együtt legyünk.

Néha úgy érzem,nem jó,ha itt vagy,vagy nézel,mert elvársz dolgokat.

Lehet,hogy nem tudom megtenni.

A szívem megszakad,ha mással látlak,de nem szólok egyetlen szót sem.

Csak elsétálok ...

Néha utálom,ahogy kinézel.

De ezt se mondom soha.

A lényed kárpótol mindenért.

Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán.

Pedig lehet,hogy olyat tettél,amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból.

Néha,ha rád gondolok sírok,néha nevetek,néha ordítok,de aztán megint ott a mosoly az arcomon.

Lehetne egyszerű,de nem ... ez bonyolult.

Mondd ki,amit érzel,csináld,amit szeretsz,

tökéletes nem,de igazi még lehetsz.

Egy kis pillangót kergetek,mióta csak élek,

s soha nem figyelek,mikor hova lépek.

Ő pedig csak csendben messze elrepül,

s néha-néha a távolban újra előkerül.

Egyszer,ha ráérsz meséld el,hogy milyen mellettem,

hazudd,hogy kurva jó és hazudd azt,hogy kellettem.

Nyugszik a hajnal,pihen a táj,

nem tudok aludni,mert valami fáj.

Téged kereslek,utánad vágyom,

mert nem hiányzott így még senki ezen a világon.

Tudom úgyse lesz az enyém,mégis szaladok,

de az évek során egyre lassabban haladok.

A különböző emberek csak néznek rám bután,

én pedig csak futok ... futok az álmaim után.

 

Vagy engedd el vagy szorítsd magadhoz a kezem,

de könyörgöm ne játssz velem!

 

Egy napon azon kapom magam,véget ér az álom,

állok szótlanul,s a valóságot látom.

Kelj fel,ha elestél,s tanulj meg járni,

emlékezz,hogy szenvedtél,s már nem fog úgy fájni!

Igazán attól fáj az ütés,kitől simogatást várnál,

de nem adhatod vissza,mert rögtön belehalnál.

Tudom,hogy hagynád,én addig szeretnélek,

amíg mozogsz,amíg van benned élet.

A véredben fürödnék,átvágnám a torkod,

néznél rám,nem értenéd a dolgot.

A boldogság a legtöbb emberből úgy látom megszökött,

kiszolgáltatva élünk a pokol és a menny között.

Sok a kísértés,de próbálok nem elesni,

a mennyországot rájöttem csak magunkban kell keresni.

Ha nem fog semmit kezem,akkor mi a faszért nyúlok,

ha nem érzem,hogy éltem,már csak azt érzem,hogy múlok?!

Egy nap a földön,mikor nem hazudsz szemembe,

ha elalszom mindig egy kezet álmodok a kezembe.

 

Fogd meg a kezem,gyere most elmegyünk oda,

ahol ránctalan az élet és az összes élmény csoda.

Ahol az emberek még hisznek egy-két dologban,

mit eltemettél magadban és feltárom e sorokban.

A valóság szerintem,olyan,mint a képzelet,egy határtalan utazás,de nem mindig élvezed.

A valóság szerintem,olyan,mint a véletlen,belevág a húsomba,de mégis életlen.

A valóság szerintem,olyan,mint az LSD,azt hiszed,hogy szárnyalsz,de a valóságban elestél.

Úgysem adhatsz soha többet annál,mit adni vagy képes,

s ha ez nem volt elég,akkor tovább kell lépned,hogy élhess.

Soha nem értettem,hogy miért ilyenek az emberek,ott bántják a másikat,ahol csak lehet.

Most nem mondom én,hogy másmilyen vagyok,én csak jobb szeretnék lenni,de sajnos ugyanilyen maradok.

Nem várhatom el,nem is kérem,

hogy a feltett álmod add fel értem.

Ám,ha fontos a létezésem,

ezt úgysem kell külön kérnem.

Fáj,hogy ennyire szeretlek,mert ha rádnézek,látom,hogy ez téged mennyire nem érdekel.

Nem mondom,hogy szeress,

nem mondom,hogy gondolj rám.

Ha a szíved nem súgja,én miért mondanám?!

Minden egyes percben átélem a múltam árnyékát,

minden egyes álom és könny emlékeztet rád.

Minden egyes percben átélem a múltam árnyékát,

minden egyes álom és könny emlékeztet rád.

Nem állok szóba veled,hisz erre sem méltatlak,drága szivem te az oltáshoz is kevés vagy.

Intelligenciád súlyosan súrolja a padlót,életemben nem láttam még ekkora taplót.

Nem állok szóba veled,hisz erre sem méltatlak,drága szivem te az oltáshoz is kevés vagy.

Intelligenciád súlyosan súrolja a padlót,életemben nem láttam még ekkora taplót.

Szíved nincsen neked és nem is lesz talán,

évek múlva nem nézhetsz keresztül a magánynak falán.

Mondhatsz rám bármit,engem nem érdekel,a te fajtád már rég előttem térdepel.

Nem ismered édes az igazi harcot,csak tudnám mitől lett ekkora arcod.

Te megváltoztál,magadat ezzel áltatod,de hiába,hisz a múlt lemossa álarcod.

Tudjuk,hogy mit tettél és véred visszahív,ugyanmár ne legyél ennyire naiv.

Hajrá baszasd meg magad,mert szeretre vágysz,aztán 10 év múlva,ha tükörbe nézel még magadtól is hánysz.

Te megváltoztál,magadat ezzel áltatod,de hiába,hisz a múlt lemossa álarcod.

Tudjuk,hogy mit tettél és véred visszahív,ugyanmár ne legyél ennyire naiv.

Hajrá baszasd meg magad,mert szeretre vágysz,aztán 10 év múlva,ha tükörbe nézel még magadtól is hánysz.

Ha itt leszel velem,akkor lesz nyár,mert érzem engem ma szerelem vár.

Szeretni valakit,ki nem szeret téged,könnyeket tagadni,mik szívedben égnek.

Kergetni egy álmot,soha el nem érni,csalódott szívvel mindig csak remélni.

Megalázva írni egy könyörgő levelet,s szívdobogva várni,nem jön-e rá felelet.

Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,mással látni őt és utána fordulni.

Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,s imádkozni azért,hogy ő ne tudja meg mi is az a bánat.